CELTIC MOON TATTOO
Art Unit

Tetoválásról

A "tattoo" szó jelentése

A "tattoo" szó a tahiti "tatu" szóból származik, aminek a jelentése röviden annyit tesz, hogy nyomot hagyni valamin. A tetoválás célja, oka az idők során kultúráról kultúrára változott. Mindig fontos szerepet töltött be szertartásokban és a hagyományokban.

A tetoválás története

A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi viselte, az 1990-es években az Alpokban talált férfimúmia, korát kb. 5000 évesre becsülik. Bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal díszített. Egyiptomi agyagfigurákon látható pontsoros dísz az i. e. 4. évezredből. Thébai női múmián egyértelműen festéknyomokat találtak szintén az i. e. 4 évezredből. Hasonló korú mezopotámiai agyagszobrokon is tetoválás látható. A görög korban Hérodotosz feljegyzései szerint a trákoknál a tetoválás a nemesség jelképe volt. i. e. 6. századból származik Aetius orvos leírása a tetoválás technikájáról. Leírása alapján a tetoválásra kijelölt területet először fertőtlenítő hatású növények levével mosták le, majd a formát tűvel böködték a bőrbe "amíg a katonának vére nem folyt", végül alaposan bedörzsölték a tintát, amihez hagymalébe kevert egyiptomi fenyő kérgét, rozsdát, gubacsot és kénsavat használtak. Felderítőik azonosítására és rangjelzésük könnyebb azonosítása végett került a katonákra varrat. A rómaiaknál a bűnözőket és rabszolgákat jelölték meg bőrbe karcolt jelekkel. Galénosz római orvos feljegyezte hogyan távolította el egy felszabadított gladiátor tetoválását. Római korból származó feljegyzések maradtak fent az asszirok, agathurzék, skótok tetoválásairól. Ázsiai népeknél egyes kinai és vietnámi törzseknél az állatábrázolások voltak gyakoriak. Japánban egy krónika említi a 720-as években arcon viselt vallási témájú tetoválások szokását. Még korábban a bűnözőket jelölték meg tetoválással a homlokukon. A ma ismert japán az egész testre kiterjedő színes tetoválás az 1700-as években alakult ki, mivel színes ruhát csak a királyi család hordhatott, a közemberek testüket színes tetoválással ékesítették. Amerikai, afrikai és óceáni népeknél is gyakori volt a test díszítése bőrbe karcolt jelekkel. Az európai népek az 1600-as évek végén fedezték fel újra a tetoválást egy tengerésznek köszönhetően. William Dampner egyik felfedezőútjáról magával hozott egy teletetovált Polinéz férfit Giolo Herceget, aki nagy szenzációt keltett Londonban. Visszatérve egy ilyen útról ő is elhozott egy tetovált Polinézt, Omai-t. Hamarosan a felsőosztálybeliek apró tetoválásokkal díszítették magukat, természetesen csak diszkrét helyeken. Rövid időn belül divat lett a tetoválás, ám széles körű elterjedése hosszabb időt vett igénybe. A kezdeti időben kézzel végezték a műveletet. Az első tetováló gépet 1891-ben Samuel O’Rilley szabadalmaztatta Thomas Alva Edison elektronikus tolla alapján.

A korabeli tetováló gép alkatrésze volt egy tekercs, egy cső és egy tűtartó. Ezek részei a mai tetováló gépnek is. A gép szabadalmaztatása után könnyen elérhetővé vált mindenki számára a tetoválás, így a felsőbb osztály elfordult tőle. A századfordulón a tetoválás jelentősége lecsökkent, a művészek leginkább a város elhanyagoltabb negyedeiben dolgoztak, hiszen az évszázad nagy részében a tetoválás illegális volt.

Az 1950-es évektől a tetoválás ismét virágkorát éli. Elég csak nyáron körülnézni az utcákon, strandokon, szinte mindenki visel valamilyen tetoválást. Napjainkra teljesen elfogadottá vált ez a művészeti ág, mint önkifejezési forma, generációtól függetlenül.